Fránya statisztika
Elképesztően durvák az arányok, hogy mennyire sok túlsúlyos (34,3%) és elhízott (23,9%) polgártársunk van Magyarországon.
Személyes véleményem, hogy ennek az ijesztően nagy mértékű aránynak (58,2% azaz a lakosság majdnem 2/3-a) az oka a megszokás kényelme.
A megszokás lehet áldás vagy átok is, attól függően, hogy azt milyen szempontból vizsgáljuk. Kezdjük a negatív oldalról!
Valamiért a negatív dolgokhoz sokkal jobban ragaszkodunk, mint a pozitívakhoz!
Tartáshibák tömkelege
Ha valaki ülőmunkát végez, folyamatosan stressz alá helyezi a testét. A görnyedt tartás gyorsan habituálissá válik, mert a teste, az idegrendszere gyorsan hozzászokik ezekhez a gyakran érkező ingerekhez.
A tükörben ebből semmit sem lát, mert nem napról napra alakul ki, hanem hónapok esetleg évek „kemény munkája” szükséges hozzá!
Ezen a rossz hatáson természetesen tovább ront a 21. század egyik kétélű fegyvere, az okostelefon!
A szokásos görnyedt tartást tovább rontja az előre billenő fejtartás, amely gyakran órákon keresztül is tart, mert annyit bámulják az emberek a telefon képernyőjét.
Maga az ülés és az SMS-nyak még nem lenne probléma, ha kellő mértékű és gyakoriságú inger érné az egyént!
Viszont az ülőmunkában is nagyon könnyű elfáradni, a fenének sincs kedve utána edzeni!
A testünk minden egyes ízületének van egy mozgástartománya, amelyben mozgatnunk kellene őt!
Mindenki nyugtatja magát azzal, hogy „Úristen, ma több mint 10.000 lépést tettem meg!”
Csak hogy ez a kis mozgás csak egy lépcsőfok az egészséges élet felé tartó lépcsőházban! Tegyél meg még 40.000 lépést és akkor már valóban tettél valamit az egészségedért!
Ezért bármennyire is sokat jár pl. valaki egy hagyományos edzőterembe, ha nem mozog minden síkban, az a képessége ugyanúgy el fog veszni a „Use it or lose it!” elv alapján.
Gyakran egészséges(nek tűnő) emberek is orvosnál kötnek ki, mert az ülőmunka során összeszednek egy porckorong sérvet, dacára annak, hogy edzőterembe járnak. Ezért nem ér túl sokat a hagyományos „konditermi edzés”.
A rossz megszokások közé tartozik a helytelen étrend, a szenvedélybetegségek és a rossz berögződések is.
Rengeteg ultra-feldolgozott ételt eszik a lakosság, tele ízfokozókkal és rengeteg tartósítószerrel. A legrosszabb az egészben, hogy rendkívül kevés zöldséget és gyümölcsöt fogyasztanak mellé.
Persze itt is jön az önfelmentés, a gyakori gyümölcslé fogyasztás, hogy az mennyire is egészséges! Dehogy is az… Telenyomják cukorral, vagy még rosszabb, édesítőszerekkel.
Gyakori panasz ilyenkor a székrekedés, a puffadás, a magas gyomorsav termelődés és még a II-es típusú diabéteszről, magas vérnyomásról, – koleszterin szintről még nem is beszéltünk.
Pocsék minőségű kajákat tömünk magunkba, mert állandóan rohanunk. Kérdem én, hová és miért?
Ennyire nem számít az egészségünk?
Utána lehet majd az orvoshoz járni és a gyógyszertárba… De bizony ehhez is hozzá lehet szokni!
Ha végképp a szakadékba szeretnénk lökni magunkat, akkor rá lehet az egészre fejelni még egy kis alkohollal és az ő legjobb pajtásával, a cigivel.
Nagyon könnyen hozzá lehet szokni a munkahelyi stresszhez. Nem állsz ki magadért, szolgaian beállsz a sorba és csak gyűjtöd és csak gyűjtöd a sok negativitást, megszokássá válik.
Fogalmad sincs a coping stratégiákról (= megküzdés a stresszel), nem relaxálsz, nem nézel önmagadba. Pszichológushoz vagy coachingra eszedben sincs járni, mert oda a „kettyósok” járnak.
A kikapcsolódásod újra a megszokás kényelme lesz.
De egyszer csak telítődni fogsz, elkezd valamid fájni, ami eddig még nem. Majd egy újabb és egy újabb porcikád.
Az emberre, mint élőlényre egy komplex entitásként kellene végre gondolnunk.
Egy bonyolult rendszer vagyunk, külön-külön alrendszerként rá tekinteni bődületes nagy badarság! Ha egy alrendszer meghibásodik, negatív hatással lesz az összes többire is!
A pihenés (hiánya), a (helyes) étkezés, a vízivás, a mozgás (hiánya), a stresszel szembeni ellenállóképességünk nem csak egy bizonyos alrendszerre hat, hanem a teljes lényünkre!
Sok sportoló vígan elvan egy kiboltosult porckoronggal, mert nem is tud a létezéséről! Jól táplálkozik, megfelelő a regenerációja, nem stresszel és az összesített stresszhatás még nem éri el azt a szintet, hogy a szervezete reagáljon rá!
Szeretném egy kicsit felnyitni a szemed!
Lassíts le egy kicsit, ne rohanj! Válts nézőpontot, tedd fel az én szemüvegem. Figyeld meg az embereket, olyannak, mint amilyenek!
Görnyedtek, fájdalmas mozgásúak és szomorúak lesznek. A görnyedt hát a HKO (hagyományos kínai orvoslás) szerint – gyakran – nem is izomgyengeség, hanem az elismerés és a megbecsülés hiánya. Értjük már az alrendszerek közötti összefüggést?
A lelki stressz testi tünetet fog okozni.
A megszokás kényelme ott ér véget, amikor megtörténik végre a felismerés!
Ha pedig a felismerés megtörtént, már csak segítséget kell kérned!
Az étkezésed és a tested gatyába rázásában nálam segítségre találhatsz, egy jó coach-ot vagy mentálhigiénés szakit pedig tudok neked ajánlani.
Ne félj változ(tat)ni! A megszokás kényelme olyan addiktív drog, amelyről le lehet szokni.
#gyerönk
Trackback/Pingback